-
1 παρα-καλέω
παρα-καλέω (s. καλέω), hinzu, herbei rufen; τάξις δὲ τάξιν παρεκάλει, zu Hülfe, Aesch. Pers. 372; ἐκεῖϑεν, Eur. Hec. 587; Ar. Vesp. 214; ἐμὲ σύμμαχον, Her. 7, 158; ἐς συμμαχίαν, Thuc. 5, 31; εἰς συμβουλήν τινα, Plat. Lach. 186 a, wie τινὰ σύμβουλον, Xen. An. 1, 6, 5; auch = einladen, παρακαλούμενος καὶ ἄκλητος, Thuc. 1, 118; verleiten, ὁ πλοῦτος παρακαλεῖ τοὺς νέους ἐπὶ τὰς ἡδονάς, Isocr. 1, 6; παρακαλεῖν ἐπὶ τὴν σκέψιν, Plat. Prot. 349 a; ἐπὶ ϑήραν, Xen. Cyr. 4, 6, 3; auch ἐπὶ τὴν βασιλείαν, Plut. Num. 5; vgl. Eur. I. A. 497, ἐς δάκρυα, u. εἰς φόβον, Or. 1583, anregen; καὶ κελεύειν, Plat. Lys. 223 a, ermuntern, auffordern; παρεκάλουν ἀλλήλους ἕπεσϑαι, Xen. Cyr. 3, 3, 59; Folgde; παρακαλέσας τὰ πρέποντα, Pol. 1, 60, 5, öfter. – Med. zu oder für sich rufen, fordern, Pol. 4, 29, 3; trösten, Plut. Otho 16.
-
2 παρακαλέω
παρα-καλέω, hinzu, herbei rufen; τάξις δὲ τάξιν παρεκάλει, zu Hilfe; auch = einladen; ἐς δάκρυα, u. εἰς φόβον, anregen; καὶ κελεύειν, ermuntern, auffordern; zu oder für sich rufen, fordern; trösten -
3 ἐπι-σκήπτω
ἐπι-σκήπτω, 1) darauf stämmen, darauf lasten od. wuchten lassen, daraufwerfen, ἐς δὲ παῖδ' ἐμὸν Ζεὺς ἐπέσκηψεν τελευτὴν ϑεσφάτων Aesch. Pers. 726; ἐπέσκηψε Πέρσαις πολέμους διέπειν, verhängte über sie, 104. Dah. Jemandem auferlegen, auftragen, befehlen oder dringend, bittweise, ans Herz legen, βάξις ἦλϑεν Ἰνάχῳ σαφῶς ἐπισκήπτουσα καὶ μ υϑουμένη Aesch. Prom. 667; ὑμῖν πάντα ταῦτ' ἐπισκήπτω τελεῖν Soph. O. R. 252; ὑμῖν κοινὴν τήνδ' ἐπισκ. χάριν Ai. 563; πόλει καὶ σοὶ ταῦτα Eur. Phoen. 781, mit doppeltem acc., ἐπισκήπτω σε τάδε, ich bitte dich darum, I. T. 683, wie τοσοῦτον δή σ' ἐπισκήπτω Soph. Tr. 1211; mit dem acc. der Person u. folgdm inf., wie κελεύειν Eur. Alc. 372; vgl. Her. 4, 33; in Prosa bes. von den Wünschen u. Verfügungen Sterbender, ὑμῖν τάδε ἐπισκήπτω, τοὺς ϑεοὺς ἐπικαλέων μὴ περιϊδεῖν Her. 3, 65, vgl. 7, 158; μέμνησϑε τὰ ἐπέσκηψε Πέρσῃσι τελευτῶν τὸν βίον μὴ πειρωμένοισι ἀνακτᾶσϑαι τὴν ἀρχήν, was er den Persern anwünschte, wenn sie nicht versuchten, 3, 73; ἐπισκήψαντος τοῦ πατρὸς ἐπεξελϑεῖν τοῖς φονεῦσι Antiph. 1, 1; αὐτοῖς μηδένα ἐάσειν Is. 9, 19; Lys. 13, 4. 41; ἃ οἱ πατέρες ἡμῖν ἐπέσκηπτον ἀπαγγέλλειν Plat. Menez. 246 c; auch mit Schwurformeln, ἔπισκήπτω ὑμῖν πρὸς ϑεῶν Andoc. 1, 32, wie beschwören; so abdt Aesch. κλαίοντας, ἱκετεύοντας –, ἐπισκήπτοντας μηδενὶ τρόπῳ τὸν ἀλιτήριον στεφανοῦν 3, 157; ἐπισκήπτουσιν ὑμῖν πρὸς τῶν ὅρκων μηδὲν νεωτερίζειν, sie beschwören euch bei den Eiden, Thuc. 2, 73; 3, 59; ϑεοὺς καὶ δαίμονας D. Hal. 10, 11; τὶ περί τινος, Luc. D. M. 13, 2; διὰ γραμμάτων Plut. Them. 9. – 2) med. sich worauf stützen, sich worauf berufen, μάρτυρι Dem. 34, 28, wo Becker das simplex σκήπτει hergestellt hat; – sich auflehnen gegen Einen, bes. in der attischen Gerichtssprache Klage führen, gegen falsches Zeugniß, μαρτυρίᾳ Is. 3, 11; τοῖς μεμαρτυρηκοσι ib. 66; τούτοις οὐκ ἐπεσκήψατο δηλονότι τἀληϑῆ μεμαρτυρηκότας εἰδώς Dem. 29, 33; ἐπισκήπτεσϑαι ὅλῃ τῇ μαρτυρίᾳ καὶ μέρει Plat. Legg. XI, 937 b, der auch pass. sagt ἐὰν ἐπισκηφϑῇ τὰ ψευδῆ μαρτυρῆσαι, ibid.; Dem. abdt οὐδ' ᾗ τινι τῶν ψευδομαρτυριῶν ἐπεσκήψατο (sc. μαρτυρίᾳ), er brachte keine Anklage des falschen Zeugnisses gegen seine Aussage vor, 29, 7; wegen Mordes Klage erheben, ἐπεξιέναι καὶ ἐπισκήπτεσϑαι φόνου τῷ πατρί Plat. Euthyphr. 9 a; – ὁ ἐπιβουληϑεὶς οὐκ ἐτόλμησε ἐπισκήψασϑαι εἰς ὑμᾶς Lys. 3, 39. So auch im act., Plat. Theaet. 145 c. – Pass., wie bei Plat. oben, Soph. αἰτίαν πρὸς τῆς ϑανούσης τῆςδ' ἐπεσκήπτου μόρων Ant. 1297, du wirst beschuldigt, Schuld zu haben. – 3) intr., mit Gewalt darauf niederstürzen, dagegen hervorbrechen, ἐπεὶ δὲ πρᾶγμα δεῦρ' ἐπέσκηψεν τόδε Aesch. Eum. 460; Sp.; νόσος ἐπέσκηψε Plut. Thes. 15.
-
4 χαίρω
χαίρω, fut. χαιρήσω, Il. 20, 363, u. im Att. geläufig, aor. ἐχάρην, Hom. u. Folgde, χαρείη Il. 6, 481, χαρέντες 10, 451; perf. mit Präsensbdtg κεχάρηκα, bes. Her.; u. davon syncop. part. κεχαρηώς, ότος, Il. 7, 312; Hes. frg. 49; gew. κεχάρημαι, partic. κεχαρημένος, H. h. 6, 10; auch κέχαρμαι, κεχαρμένος, Eur. Cycl. 367 Troad. 529 u. öfter; aor. 1. med. ἐχηράμην, nur ep., χήρατο Il. 14, 270, χηράμενος Leon. Tar. 65 (VII, 198); vgl. Plut. Rom. 17, Opp. Cyn. 1, 508. 533; aor. 2. κεχάροντο, κεχάροιτο u. κεχαροίατο, Hom., woran sich auch das reduplicirte fut. κεχαρησέμεν Il. 15, 98 u. κεχαρήσεται Cd. 23, 266 schließt; bei Sp. auch χαρήσομαι üblich; der aor. act. ἐχαίρησα findet sich bei Plut. Lucull. 25; vgl. Lob. Phryn. 740; dagegen war das praes. χαίρομαι ein berüchtigter Barbarismus, Ar. Pax 291, vgl. Schol. – Sich freuen, vergnügt, fröhlich sein; Hom. oft mit dem Zusatze ϑυμῷ u. ἐν ϑυμῷ, auch φρεσὶν ᾗσιν, Il. 13, 609; φρένα 6, 481, sich im Herzen, von Herzen freuen; Od. 8, 28 ist χαῖρε νόῳ, er freu'te sich im Herzen, so Viel wie im Stillen, er äußerte seine Freude nicht; vgl. ἐν ϑυμῷ, γρηῦ, χαῖρε, καὶ ἴσχεο 22, 411; Ggstz δακρύεσϑαι Aesch. Spt. 796, λυπεῖσϑαι Eur. I. A. 31, wie Plat. Gorg. 498 a; ἐχάρη τε καὶ ἥσϑη Her. 7, 101; – τινί, sich worüber freuen, sein Vergnügen, Wohlgefallen woran haben, χαίρουσι δέ τ' ἀνέρες ἄγρῃ Od. 22, 306; χαῖρε δὲ τῷ ὄρνιϑι Il. 10, 277; vgl. 7, 312. 24, 706 Od. 2, 35. 249. 3, 52. 13, 358. 18, 117; Hes. O. 360; Soph. El. 1335 Trach. 761 O. R. 596. 1070; εὐπραγίᾳ Pind. P. 7, 18, vgl. 10, 36 Ol. 2, 72; Aesch. Ag. 1211; Eur., z. B. ἡδοναῖς κεχαρημένον I. A. 200, wie in Prosa, τῷ καταμανϑάνειν χαίροντες Plat. Rep. V, 475 d; Dem. 11, 9 u. sonst. – So auch übertr., sich womit genügen lassen, womit zufrieden gestellt sein, u. übh. gern haben, lieben, z. B. von einer Pflanze, χαίρει ὑφάμμοις χωρίοις, sie liebt etwas sandige Gegenden, Theophr. – Bei den Att. gew. ἐπί τινι, wie Eur. ἐπὶ τοῖς ἐμοῖς χαίρεις κακῶς πράσσουσι δεσπόταις, Bacch. 1032; u. in Prosa, Plat. Legg. V, 739 d Xen. Mem. 2, 6,35. – Auch ἔν τινι, Soph. Trach. 1109 u. Sp., wie Antp. Sid. 28 (IX, 72); auch in Prosa, Plat. Rep. X, 603 c. – Seltener c. accus., vgl. Valck. Hipp. 339; χαίρει δέ μιν ὅςτις ἐϑείρει Il. 21, 147, wo Andere μιν von ἐϑείρει abhangen lassen; χαίρω δέ σ' εὐτυχοῦντα Eur. Rhes. 390 (s. weiter unten); ταὐτὰ χαίρειν τοῖς πολλοῖς Dem. 18, 192. – C. partic., χαίρω ἀκούσας, ich freue mich zu hören, höre gern, Il. 19, 185; χαίρουσιν βίοτον νήποινον ἔδοντες Od. 14, 177; vgl. Hes. O. 55; Valck. Her. 7, 216; Soph. Trach. 292; Pind. N. 8, 78; χαίρεις ὑβρίζουσ' εἰς ἐμέ Eur. Hec. 1257; χαίρω φειδόμενος, ich freue mich der Sparsamkeit, Ar. Plut. 247; χαίρεις ϑωπευόμενος Equ. 1112, vgl. Eccl. 228; ἐγὼ τοῖς καλῶς ἐρωτῶσι χαίρω ἀποκρινόμενος, ich antworte gern, Plat. Prot. 118 d; so 158 a u. öfter; vgl. noch Soph. 259 c Euthyd. 288 b Crat. 400 e Apol. 11 c. – Spätere brauchten auch acc. c. partic. statt inf., χαίρω σε ἐληλυϑότα, ich freue mich, daß du gekommen bist, s. Valck. Phoen. 711; τοὺς εὐσεβεῖς ϑεοὶ ϑνήσκοντας οὐ χαίρουσιν Eur. Hipp. 1340. – In diesen Vrbdgn nimmt es auch, wie φιλέω, die Bdtg »pflegen«, »gewohnt sein« an, Antiphan. bei Ath. IV, 169 f. – Es folgt auch ὅτι, Pind. N. 5, 16 u. Folgde; οὕνεκα Od. 8, 205. – Οὐ χαιρήσεις ist ein milderer Ausdruck statt es soll dir übel bekommen, es soll dich schwer gereuen, οὐδέ τιν' οἴω Τρώων χαιρήσειν, ich meine, es soll sich kein Troer freuen, es soll allen übel bekommen, Il. 20, 363; οὐ χαιρήσετον Ar. Equ. 235, vgl. Plut. 64; s. auch das unten über das partic. Gesagte. – Der imperat. χαῖρε ist eine sehr gebr. Form des Segenswunsches u. Grußes, Freude dir, schon bei Hom., auch im dual. u. plur. χαίρετον, χαίρετε; verstärkt οὖλέ τε καὶ μέγα χαῖρε, Od. 24, 402; χαῖρε, γυνή, φιλότητι, gedeihe dir die Umarmung zum Heil, 11, 248; bes. beim ersten Zusammentreffen als Bewillkommnung, sei gegrüßt, Il. 9, 197 Od. 13, 229; so Pind. u. Tragg., Aesch. Pers. 152 Ag. 22. 494. 524 u. öfter, wie Soph. u. Eur., u. in Prosa; auch beim Abschiede, lebe wohl, Od. 5, 205, Aesch. Pers. 826 Eum. 745; u. in Prosa, Plat. Phaed. 116 c; χαίρειν καταξιῶ, wie valere iubeo, Aesch. Ag. 558; Soph. Ai. 850 u. öfter; χαίρειν προςαγορεύω Ar. Plut. 322; so auch χαίρειν λέγω, προςειπών τινα χαίρειν, Einem den Gruß χαῖρε ertheilend, ihn mit dem Gruße bewillkommnend, Xen. Mem. 3, 13, 1. – Zu Anfang der Briefe stand gew. der inf. allein, z. B. Ξενοφῶν Γρύλλῳ χαίρειν, sc. λέγει, Xenophon entbeut dem Gryllus seinen Gruß, wie Xenophon Gryllo salutem. – Daran reiht sich, bes. bei der dritten Person χαιρέτω, der Ausdruck der Geringschätzung u. Verachtung u. des von sich Weisens, weg damit, zum Henker damit u. vgl., also gleichbedeutend mit ἐῤῥέτω, Her. 4, 96; χαιρέτω βουλεύματα τὰ πρόσϑεν Eur. Med. 1044; χαιρόντων πόνοι Herc. fur. 575; vgl. noch Plat. Conv. 199 a; so auch χαίροιτε ἡμῖν, Anacr. 23, 10. Dah. χαίρειν ἐᾶν od. κελεύειν, einer Person od. Sache Lebewohl sagen, ihr entsagen, sie gut sein lassen, nicht danach fragen, sie vernachlässigen, od. stärker, sie verwünschen, s. Valck. zu Her. 9, 41 u. zu Eur. Hipp. 133, wie Schäf. mel. p. 34; vgl. Plat. Prot. 347 e Phaedr. 230 a Gorg. 458 b; τὴν αὐλητρίδα χαίρειν ἐᾶν Conv. 176 e; τὸ διαῤῥιπτεῖν εἴα χαίρειν Xen. An. 7, 3,23; χαίρειν ταύτην τὴν εὐδαιμονίαν κελεύω Cyr. 7, 5,42. So auch πολλὰ χαίρειν εἰπεῖν τινι, μακρὰν χαίρειν φράσαι τινί u. ä. Vielleicht ist so Soph. Ai. 112 χαίρειν, Ἀϑάνα, τἄλλ' ἐγώ σ' ἐφίεμαι zu nehmen, wo Andere, wie Lob., es zu stark findend, χαίρειν durch contentam esse übersetzen; τὴν σὴν Κύπριν πόλλ' ἐγὼ χαίρειν λέγω Eur. Hipp. 113; πολλὰ εἰπόντα χαίρειν τῷ ἀληϑεῖ Plat. Phaedr. 272 e; Phaed. 64 c; τὰ δ' ἄλλα ἐπιτηδεύματα χαίρειν χρὴ προςαγορεύειν Legg. VI, 771 a. – Das partic. χαίρων ist = froh, freudig, Hom. öfter; Her. gew. so κεχαρηκώς; in Vrbdgn mit andern Zeitwörtern durch gern, willig zu übersetzen; aber χαίρων ἀπαλλάττει ist = er kommt glücklich, ungestraft, wie wir sagen »mit heiler Haut«, »mit blauem Auge« davon, Her. 3, 69. 9, 106; οὐδὲ χαίρων ταῦτα τολμήσει λέγειν Ar. Ach. 537; οὔτι χαιρήσων Vesp. 185; Ran. 843; Soph. O. R. 363 οὔ τι χαίρων δίς γε πημονὰς ἐρεῖς; Ant. 755 Phil. 1283; χαίροντα πρός τινος ἀπαλλάττειν Her. 9, 106; τοῦτον οὐδεὶς χαίρων ἀδικήσει, nicht ungestraft, Plat. Gorg. 510 d; Xen. An. 5, 6,32; εἰ χαίρων ἀπαλλάξει Dem. 24, 153; οὐ χαίρων ἀπαλλάξεις, du sollst nicht ungestraft davon kommen, sollst übel wegkommen; Sp., wie οὐ χαίροντες ἄπιτε Luc. Tim. 34. – Aber ἑρπέτω χαίρουσα ist so viel wie χαιρέτω, sie mag gehen, Soph. Trach. 816. – Τὸ χαῖρον ist auch = die Freude, vgl. Schäf. zu D. Hal. de C. V. p. 205.
-
5 κελεύω
Aκέλευον Il.23.767
: [tense] fut. [suff] κελεύς-σω, [dialect] Ep. inf. -σέμεναι Od. 4.274
: [tense] aor. ἐκέλευσα, [dialect] Ep. κέλ- Il.20.4: [tense] pf.κεκέλευκα Lys.1.34
, Luc. Demon.44:—[voice] Med., [tense] aor.ἐκελευσάμην Hp.Nat.Puer.13
: more freq. in compds. δια-, ἐπι-, παρα-κελεύομαι (q.v.):—[voice] Pass., [tense] fut. - ευσθήσομαι D.C.68.9: [tense] aor.ἐκελεύσθην Hdt.7.9
.ά, S.OC 738, Th.7.70: [tense] pf.κεκέλευσμαι X.Cyr.8.3.14
, Luc.Sacr.11: [tense] plpf.ἐκεκέλευστο D.C.78.4
( ἐκελεύθην v.l. in Hdt.7.9.ά, andκεκέλευμαι IG22.1121.13
(iv A.D.), v.l. in App.BC5.141 are later forms). (A lengthd. form of κέλομαι, q.v.):—prop. urge, drive on, [ἵππους] ὁ γέρων ἐφέπων μάστιγι κέλευε.. κατὰ ἄστυ Il.24.326
: hence, exhort, bid,1 c.acc. pers. et inf., order one to do,σ' ἔγωγε.. κελεύω ἐς πληθὺν ἰέναι 17.30
, cf. 2.11, al., Hdt.1.8,24, etc.; ἐκέλευσε τὸν παῖδα περιμεῖναί ἑ κελεῦσαι he bade the lad bid us to wait for him, Pl.R. 327b; ὁ νόμος τὸν ἐπιβουλεύσαντα κελεύει φονέα εἶναι, i.e. bids that he be held guilty, Antipho 4.2.5;ὁ τὸν νόμον κελεύων ἄρχειν δοκεῖ κελεύειν ἄρχειν τὸν θεὸν καὶ τὸν νοῦν Arist. Pol. 1287a29
;ἐς τὴν Μίλητον ἔπεμπον κελεύοντες σφίσι τὸν Ἀστύοχον βοηθεῖν Th.8.38
; request, Lys.16.16; opp. ἐπιτάττειν, IG12.76.33.2 c. acc. pers. et rei,σφῶϊ μὲν οὔ τι κελεύω Il.4.286
; τά με θυμὸς.. κελεύει (sc. εἰπεῖν) 7.68, etc.: with inf. subjoined, τί με ταῦτα κελεύεις.. μάχεσθαι; 20.87.3 c. acc. pers. only, εἰ μὴ θυμός με κελεύοι (sc. φείδεσθαι) Od.9.278; ὥς με κελεύεις (sc. μυθεῖσθαι) 11.507: in Prose, ἐκέλευσε τοὺς ἕνδεκα ἐπὶ τὸν Θηραμένην ordered them [to go] against him, ordered them to seize him, X.HG2.3.54; κ. τινὰς ἐπὶ τὰ ὅπλα ib.20:—[voice] Pass., receive orders, Arist.Pol. 1253b34.4 c.acc. rei only, ὃ μὴ κελεύσαι Ζεύς (Herm. for - σει) A.Eu. 618; :— [voice] Pass., τὸ κελευόμενον commands, orders, Hdt.7.16, Antipho Soph. 61, X.Cyr.4.1.3: pl., Pl.R. 340a.5 c. dat. pers. folld. by inf., urge or order one to do, κηρύκεσσι.. κέλευσε κηρύσσειν .. Il.2.50, Od. 2.6, etc.; ἀλλήλοισι κέλευον ἅπτεσθαι νηῶν .. Il.2.151;ἑτάροισι.. ἐκέλευσα ἐμβαλέειν Od.9.488
: in later Prose, D.S.19.17, Ceb.32.4 codd., Luc.DMort.1.1, Phalar.Ep.121.1, etc.6 rarely c. dat. pers. et acc. rei, τί δ' ἐστὶν ὃ κελεύεις ἐμοί; Men.Pk. 224, cf. Ael.NA 9.1.7 c. dat. pers. only,ἵπποισι καὶ Αὐτομέδοντι κελεύσας Il. 16.684
; cf.infr. 111.8 abs., freq. in Hom.,ὡς σὺ κελεύεις Il.23.96
, al.;λέξω, κελεύεις γάρ A.Ch. 107
; κελεύων, opp. αὐτοχειρίῃ, Democr.260;κελευούσης τῆς Πυθίης Hdt.6.36
;κελεύοντος καὶ δεομένου Lys.5.1
.9 c. inf. only, σιγᾶν κελεύω I order silence, S.Ph. 865;οὐκ ἂν κελεύσαιμ' εὐσεβεῖν Id.Ant. 731
; recommend, propose, Lys. 12.25, D.4.21, etc.; opp. οὐκ ἐάω, Hdt.6.109, X.Ath.2.18.II of inferiors, urge, entreat, Il.24.599, Od.10.17, Hdt.1.116. -
6 ἀναγκαῖος
A of, with, or by force:I [voice] Act., constraining, applying force, μῦθος ἀ. a word of force, Od.17.399; χρειὼ ἀ. urgent necessity, Il.8.57; ἦμαρ ἀ. day of constraint, i.e. life of slavery, 16.836; ἀ. τύχη a doom imposed by fate, or fateful chance, S.Aj. 485, cf. 803 (but, fatal chance, Id.El.48);πᾶν γὰρ ἀ. χρῆμ' ἀνιηρὸν ἔφυ Thgn.472
, cf. 297, E.Or. 230; τῆς ἀρχῆς τῷ ἀ. παροξυνομένους by the compulsory nature of our rule, Th.5.99;δεσμὸς ἀ. Theoc.24.33
; ἐξ ἀναγκαίου under stress of circumstances, Th.7.60.2 forcible, cogent, ;ἀποδείξεις Ti. 40e
; ; τὰ-ότερα τῶν ἀντιγράφων the more authoritative copies, Sch.S. OC 390.II [voice] Pass., constrained, forced, twice in Od., πολεμισταὶ ἀ. soldiers perforce, Od.24.499; so δμῶες ἀ. ib. 210 (where however Eust. expl. it χρειώδεις trusty, serviceable, v. infr. 6).2 necessary (physically or morally), οὐκ ἀ. unnecessary (on its diff. senses in philosophy v. Arist.Metaph. 1015a20ff.), ἀ. [ἐστί] it is necessary to.., S.Ph. 1317, etc.; γίνεταί μοι ἀναγκαιότ ατον, c. inf., Hdt.3.65; ἀ. κακόν a necessary evil, Men.651, cf. Hybreasap.Str.14.2.24: also c. inf.,ἔνιαι τῶν ἀποκρίσεων ἀναγκαῖαι διὰ μακρῶν τοὺς λόγους ποιεῖσθαι Pl.Grg. 449b
; ; [μαθήματα] ἀναγκαῖα προμεμαθηκέναι necessary for us to have learnt them before, Lg. 643c.bτὰ ἀ.
things necessary to be done,X.
Mem.1.1.6; τὰ ἐκ θεοῦ ἀ. the appointed order of things, HG 1.7.33;θεῶν ἀναγκαῖον τόδε E.Hec. 584
codd.: τὸ ἀ., = ἀνάγκη, Arist. Ph. 200a31.4 indispensable, i. e. a bare minimum, freq. in [comp] Sup., τὸ ἀναγκαιότατον ὕψος the least height that was absolutely necessary, Th.1.90; ἡ ἀναγκαιοτάτη πόλις the least that could be called a city, Pl.R. 369d;ἐκ τεττάρων ἀναγκαιοτάτων συγκεῖσθαι πόλιν Arist.Pol. 1291a12
; αὐτὰ τἀναγκαιότατ' εἰπεῖν give a bare outline of the facts, D.18.126, cf. 168; ἡ ἀ. συγγένεια the most distant degree of kinship recognized by law, 44.26: less freq. in Posit.,οὐδὲ τἀναγκαῖα ἐξικέσθαι Th.1.70
: hence, scanty, makeshift,παρασκευή 6.37
.5 of persons, connected by necessary or natural ties, i. e. related by blood, Antipho 1.4, Pl.R. 574b;ἀ. δόμοις E.Alc. 533
;οἱ ἀ.
kinsfolk,X.
An.2.4.1;ἀ. φίλοι E.Andr. 671
;συγγενεῖς καὶ ἀ. ἄνθρωποι D.19.290
;τοὺς συγγενεῖς αὐτοῦ καὶ ἀ. φίλους Act.Ap.10.24
, cf. PFlor.2.142.2 (iii A. D.).6 Astrol., efficacious, Vett.Val.63.1 ([comp] Comp.): ἀ. γραμμή line of fate, Cat.Cod.Astr.7.238.III Adv. - ως of necessity, perforce, ἀ. ἔχει it must be so, Hdt.1.89, A.Ch. 239, S.Tr. 723, Pl. Phd. 91e, etc.;ἀ. ἔχει μοι ποιέειν ταῦτα Hdt.8.140
.ά, al.; ἀ. φέρειν, opp. ἀνδρείως, Th.2.64; as best might be, Pl. Ti. 69d.2 γελοίως καὶ ἀ. λέγειν in a narrow sense (cf. 11.4, but prob. with play on 111.1), Id.R. 527a;πτωχῶς μέν, ἀλλ' ἀ. Babr.55.2
:—[comp] Sup.ἀναγκαιότατα, λέγεις Pl.Phlb. 40c
.IV οἱ ἀ. τόποι privy parts, Vett.Val.113.9.V ἀναγκαῖον, τό, v. sub v.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀναγκαῖος
-
7 ἄνεμος
ἄνεμος, ου, ὁ (Hom.+)① a blowing atmospheric phenomenon, wind Rv 7:1; playing among the reeds Mt 11:7; Lk 7:24; scattering chaff B 11:7 (Ps 1:4); desired by the sailor IPol 2:3, or not ἐναντίος ἄ. a contrary wind Mt 14:24; Mk 6:48. ὁ ἄ. ἰσχυρό the storm Mt 14:30; cp. 32; Mk 4:39, 41; 6:51. ἄ. μέγας a strong wind J 6:18; Rv 6:13. ἄ. τυφωνικός a violent, hurricane-like wind Ac 27:14, cp. 15. For this, λαῖλαψ ἀνέμου a storm-wind Mk 4:37; Lk 8:23, cp. Mk 4:41; Lk 8:24 (on the stilling of the storm POxy 1383, 1 [III A.D.] κελεύειν ἀνέμοις.—WFiedler, Antik. Wetterzauber ’31, esp. 17–23).—Pl. without the art. (Jos., Bell. 4, 286) Js 3:4. οἱ ἄ. (Jos., Bell. 4, 299; also thought of as personified, cp. IDefixWünsch 4, 6 τὸν θεὸν τῶν ἀνέμων καὶ πνευμάτων Λαιλαμ) Mt 7:25, 27; 8:26f (the par. Mk 4:39 has the sg.); Lk 8:25; Jd 12. ἄ. ἐναντίοι contrary winds Ac 27:4. οἱ τέσσαρες ἄ. τῆς γῆς Rv 7:1 (cp. Zech 6:5; Jer 25:16; Da 7:2; En 18:2 τοὺς τέσσαρας ἀ. τὴν γῆν βαστάζοντας; on the angels of the winds cp. PGM 15, 14; 16, and on control of the winds Diod S 20, 101, 3 Aeolus as κύριος τῶν ἀνέμων; Ps.-Apollod., Epit. 7, 10 Zeus has appointed Aeolus as ἐπιμελητὴς τῶν ἀνέμων, καὶ παύειν καὶ προί̈εσθαι; Ael. Aristid. 45, 29 K.; IAndrosIsis, Kyme 39; POxy 1383, 9 ἀπέκλειε τὰ πνεύματα).② οἱ τέσσαρες ἄνεμοι can also be the four directions, or cardinal points (Sb 6152, 20 [93 B.C.]; CPR 115, 6; PFlor 50, 104 ἐκ τῶν τεσς. ἀ.; Ezk 37:9 v.l.; Zech 2:10; 1 Ch 9:24; Jos., Bell. 6, 301, Ant. 8, 80; PGM 3, 496; 4, 1606f) Mt 24:31; Mk 13:27; D 10:5. ἀνέμων σταθμοί stations or quarters of the wind 1 Cl 20:10 (Job 28:25; s. Lghtf. and Knopf ad loc.).③ a tendency or trend that causes one to move from a view or belief, wind fig. ext. of 1 (cp. 4 Macc 15:32), περιφερόμενοι παντὶ ἀ. τ. διδασκαλίας driven about by any and every didactic breeze Eph 4:14.—B. 64.—DELG. M-M. TW. -
8 κελεύω
κελεύω, aor. pass. ἐκελεύσϑην, bei D. Hal. 1, 84 ἐκελεύϑην, eigtl. (vgl. κέλλω) in Bewegung setzen, antreiben, μάστιγι κελεύειν, Il. 23, 642; gew. auffordern wozu; bei Hom. meist von Höheren u. Mächtigern, gebieten, befehlen (vgl. κέλομαι); ϑωρῆξαί ἑ κέλευε Ἀχαιούς Il. 2, 11, καὶ ἐπιτέλλομαι 19, 192; aber auch von Gleichstehenden, Freunden, auffordern, rathen, selten von Niedrigerstehenden, wünschen, flehen, Od. 10, 17. 345 Il. 24, 599; – τινί, Einem zurufen, ihn zu Etwas antreiben, μάλα δὲ σπεύδοντι κέλευον Il. 23, 767, Πάτροκλος δ' ἕπετο σφεδανὸν Δαναοῖσι κελεύων 16, 372, öfter; selten bei Sp., wie Plat. Rep. III, 396 a; auch absolut, Ἀτρείδης δ' ἀν' ὅμιλον ἐφοίτα πολλὰ κελεύων Il. 5, 529, vgl. 11, 65; wie Aesch. λέξω, κελεύεις γάρ, Ch. 105, wo man aus dem Zusammenhang leicht ἐμὲ λέγειν ergänzen kann; vgl. Eum. 170; auch τινί c. inf., αὐτὰρ ὁ κηρύκεσσι λιγυφϑόγγοισι κέλευσεν κηρύσσειν Il. 2, 50, τοὶ δ' ἀλλήλοισι κέλευον ἅπτεσϑαι νηῶν ib. 151, vgl. 9, 658 Od. 2, 6. 9, 488; einzeln bei Sp., wie D. Sic. 19, 17. Seltener mit dem bloßen accus. der Person, Einen auffordern, antreiben, befehligen, Od. 9, 278. 11, 507, wie Soph. Phil. 1181 βᾶϑί νυν ὥς σε κελεύομεν; auch τινά τι, Einen zu Etwas aufmuntern, τί με ταῦτα καὶ οὐκ ἐϑέλοντα κελεύεις ἀντία Πηλείωνος μάχεσϑαι Il. 20, 87, vgl. Od. 7, 183; acc. cum inf., κελεύω σὲ εἰς πληϑὺν ἰέναι, ich ermahne dich, unter die Menge zu gehen, Il. 17, 30, vgl. 11, 781. 14, 62; dies ist nach Hom. die gew. Construction; Pind. Ol. 7, 64 N. 4, 80; πῶς με κελεύεις κακότητ' ἀσκεῖν Aesch. Prom. 1068; Eum. 644. 684; τοῦτον κελεύω πάντα σημαίνειν ἐμοί Soph. O. R. 226; u. so folgde Dichter u. in Prosa, wobei der accus. oft aus dem Zusammenhang zu ergänzen ist; sowohl inf. praes. als aor.; Her. 1, 8; κελεύει ὑμᾶς περιμεῖναι Plat. Rep. I, 327 b. Auch pass., τὰ κελευόμενα ποιεῖν ib. 340 a, κελευόμενοι τὴν αὑτῶν εὐχὴν εἰπεῖν Legg. IV, 709 d, κελεύομαι ὑπὸ τοῦ ϑεοῦ Xen. Oec. 17, 2; Thuc. 1, 145 u. Sp. – Auch von den Rednern, die ein Gesetz vorschlagen, Dem. u. A. – Bei Ath. XII, 535 d, wie S. Emp. adv. mus. 24, ist es = den Takt zum Rudern angeben.
-
9 τιμωρέω
A- ήσω Hdt.4.119
, Antipho 5.87, etc.:—[voice] Med., [tense] fut. , Th.3.58: [tense] aor.ἐτιμωρησάμην Pl.R. 378a
:—[voice] Pass., [tense] pf.τετῑμώρημαι Th.7.77
, Lys.25.15: used in med. sense, Antipho 3.2.8, Lys.7.20, X.Cyr.7.5.32, and prob. Th.3.67: [tense] aor.ἐτιμωρήθην PMich.Zen.57.9
(iii B.C.):—to be an avenger, exact or seek to exact vengeance for, avenge, τινι Democr.261, Hdt.1.103, 8.144, E.Hec. 749, Pl.Smp. 180a, etc.: abs., Hdt.1.4: c. dat. et gen., τιμωρήσειν σοι τοῦ παιδός.. ὑπισχνοῦμαι dub.l. in X.Cyr.4.6.8: c. acc. rei, τ. τῷ ἑταίρῳ τὸν φόνον avenge his slaughter, Pl.Ap. 28c, cf. E.Ph. 935: also τ. ὑπέρ τινος (for τινι) take vengeance for him, Pl.Lg. 907e, cf. Lys.13.1; ὑπὲρ τοῦ δήμου ib.51: c. dat. rei,τῷ θανάτῳ τοῦ πατρός D.H. 4.77
: abs., Pl.Lg. 729e:—[voice] Med., avenge or seek to avenge one's own relative or friend,πατρὶ πάντα τιμωρουμένης S.El. 349
, cf. 399, E.Or. 1117:—impers. in [voice] Pass., Λεωνίδῃ τετιμώρηται vengeance has been taken for him, he has been avenged, Hdt.9.79 (but τετιμωρήσεαι ἐς.. Λεωνίδην must be taken in signf. 1.3b, thou wilt have taken vengeance in respect to L., ib.78).2 τιμωρεῖν τινα take vengeance on him, S.OT 140; τοὺς αὐτοέντας ib. 107;κελεύειν τιμωρεῖν ὑπὲρ αὑτοῦ [τὸν Ἀγόρατον] ὡς φονέα ὄντα Lys.13.42
, cf. 92; Παλαμήδους σε τιμωρεῖ φόνου (v.l. φόνον) is taking vengeance on you for the murder of P., E.Or. 433:—[voice] Pass., to be visited with vengeance, punished, Pl.Grg. 525b, 525d, etc.;τετιμωρημένος Lys.25.15
; ὧν ἡμάρτομεν τετιμωρήμεθα we have been punished, PCair.Zen. 495.2 (iii B.C.); ἱκανῶς τετιμώρημαι ib.639.15 (iii B.C.); εἰς τὸ -ηθῆναι αὐτούς PMich.Zen. l.c.:—this sense is more freq. in3 [voice] Med., avenge oneself upon, exact vengeance from, τινα Hdt.3.53, 6.138, S.Ph. 1258, E.Hec. 756, 882, Antipho 2.3.11, Th.1.121, etc.;ὡς.. οὐχ ὅπως τιμωρήσαιντο, ἀλλὰ καὶ ἐπαινέσειαν τὸν Σφοδρίαν X.HG 5.4.34
; Ἑαυτὸν τιμωρούμενος Self-punisher, name of a play by Menander, cf. X.Cyr.3.1.15;ἀπαγαγών με εἰς τὸ δεσμωτήριον τετιμώρηταί με εἰσπράσσων δραχμὰς PCair.Zen.492.7
(iii B.C.): c. gen. rei, τιμωρεῖσθαί τινά τινος take vengeance on one for a thing, Hdt.3.145, E.IT 558, Lys.6.31, Pl.Smp. 213d, etc.: alsoτ. τινὰ ἀντί τινων Hdt.6.135
; περὶ (fort. ὑπὲρ)τῶν πεπραγμένων Lys.14.2
: less freq. c. acc. rei, εἰ μή σ' ἀδελφῆς αἷμα τιμωρήσεται will visit his sister's blood on thee, E.Alc. 733, cf. Cyc. 695.b abs., avenge oneself, seek vengeance, Hdt.3.49, 7.8.β, Lys.13.84, X.Cyr.5.5.19, etc.; ταῖς ἐσχάταις τιμωρίαις τ. visit with the extreme penalties, Pl.R. 579a; τὸ τιμωρησόμενον the power to exact vengeance, D.26.4: the crime is sts. added in a relat. clause,τ. εἴ τι.. ἠδίκησαν X.An.5.4.6
;τ. ὅτι.. Id.Cyr.5.3.30
: also τιμωρεῖσθαι ὑπὲρ τῆς Ἑλλάδος exact vengeance for Greece, Id.An.1.3.4.II esp. in [tense] pres. and [tense] impf., succour one who has been attacked or has suffered injury, help him to retaliate, τινι Hdt.1.141, 152, 2.63, 3.32, 65, S.OT 136, E.Or. 718, Th.1.86, 127, al.;εἰ τύπτοιτό τις αὐτῶν ὑπ' ἐκείνων τινός, ἐβοήθεόν τε πάντες καὶ ἐτιμώρεον ἀλλήλοισι Hdt.6.138
, cf. Ael.NA1.4: abs., lend aid, give succour, Hdt.1.18.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τιμωρέω
-
10 ἐπήρεια
ἐπήρεια ( ἀρειά?), ἡ, Drohung, übermüthige, schmähliche Behandlung, wenn man aus Mißgunst dem Andern Schaden zufügt, vgl. ἐπηρεασμός, Dem. neben ὕβρις, λοιδορία, προπηλακισμός, 18, 12; οὐδ' ἐν ἐπηρείας τάξει καὶ φϑόνου ποιεῖν ib. 13; ἡ περὶ τὸν χορὸν ἐπ. 21, 25; Is. 4, 5; bes. bei. Sp., N. T. u. Ios.; εἴς τινα, D. Sic. 19, 8; – κατ' ἐπήρειαν, z. B. κελεύειν, in böswilliger Absicht, zu schaden, Thuc. 1, 26; τουτὶ τὸ κακὸν τῶν σκυτοτόμων κατ' ἐπήρειαν γεγένηται, zum Schaden der Schuster, Amips. D. L. 2, 28; bei Arist. Pol. 3, 16 πρὸς ἐπήρειαν, im Ggstz von πρὸς χάριν.
-
11 ἐπήρεια
A insulting treatment, abuse,ἐχθροῦ D.18.12
, cf. Is.4.5, etc.;περὶ τὸν χορόν D.21.25
; κελεύειν κατ' ἐπήρειαν order haughtily or by way of insult, Th.1.26; κατ' ἐ. τινος γεγένηταί τι is done to insult him, Amips.9;κατ' ἐπήρειαν BGU180.8
(ii A.D.);φθόνον τ' ἐ. τε Philem.92.2
;ἐν ἐπηρείας τάξει D.18.13
;πολλὰ πρὸς ἐπήρειαν καὶ χάριν πράττειν Arist.Pol. 1287a38
; εἰς ἐ. τὴν ἐμήν ib. 195.20 (ii A.D.);χωρὶς ἐ. OGI262.24
(iii A.D.): pl., Man.4.331;λῃστρικαὶ ἐ. Chor.
in Rev.Phil.1.73; ἐ. δαίμονός τινος his capricious dealing, Luc.Laps.1, cf. Philostr.Ep.18:—later spelt [full] ἐπήρια, BGU 340.21 (ii A.D.), Melamp.(?) in PRyl.28.139 (iv A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπήρεια
-
12 ἐπιτάσσω
A put upon one as a duty, enjoin, τι Hdt.5.111, S.OC 839, etc. ; τί τινι, asἐ. ἄεθλόν τινι Hdt.4.43
, cf. 1.155 ; ;ἐπιτάξαντος τᾷ πόλει Γαλλίου σῖτον καὶ Ἀνχαρίου ἱμάτια SIG748.25
(i B.C.) : c. dat. pers. et inf., order one to do,ἐ. τοῖσι μὲν πεζὸν στρατὸν..παρέχειν Hdt.4.83
, cf. 3.159, Ar.V. 69, And.3.11, etc.: rarely c. acc. et inf., enjoin or order that.., X.Lac. 5.8 ; with the case omitted,ἐ. ἀποφορὴν ἐπιτελέειν Hdt.2.109
, cf. 137 : abs., impose commands, Th.1.140, al. ; τινί on one, S.Ant. 664:— [voice] Pass., accept orders, submit to commands,εἰ 'πιταξόμεσθα δή E.Supp. 521
;ἐπιταττόμενος Ar.V. 686
: c. inf.,οἱ ἐπιταττόμενοι γαμεῖν Pl.Lg. 925e
: c. acc. rei,ἄλλο τι ἐπιταχθήσεσθε Th.1.140
; of things, to be ordered,ὁ στρατὸς ὁ -θεὶς ἑκάστοισι Hdt.6.95
; soΛακεδαιμονίοις..ναῦς ἐπετάχθησαν ποιεῖσθαι Th.2.7
s. v.l. ; orders given,Hdt.
1.115 ;τἀπιταχθέντα Pl.Ti. 20b
, al. ; ; dictated,Th.
1.141 : Math., τὸ ἐπιταχθέν what was prescribed, Euc.4.1, al. ; πλευρὰς ἔχον ὅσας ἄν τις ἐπιτάξῃ with as many sides as you please, Papp.290.26.2 use the imperative mood,εὔχεσθαι οἰόμενος ἐπιτάττει εἰπὼν μῆνιν ἄειδε θεά.. τὸ γὰρ κελεῦσαι, φησί,..ἐπίταξίς ἐστιν Arist.Po. 1456b16
; opp. κελεύειν, IG12.76.33.II place next or beside,[Σαγάρτιοι] ἐπετετάχατο ἐς τοὺς Πέρσας Hdt.7.85
;ἐπετέτακτο Ἀριστοκράτει Περικλῆς X.HG1.6.29
:—[voice] Med., τοὺς ἱππέας ἐπετάξαντο ἐπὶ τῷ δεξιῷ they had the cavalry placed next, Th.6.67.2 place behind,ὄπισθεν τοῦ πεζοῦ τὴν ἵππον Hdt.1.80
, cf. Pl.R. 471d ([voice] Pass.):—[voice] Med.,ἐπιτάξασθαι τῇ φάλαγγι λόχους X.An.6.5.9
:—[voice] Pass., , cf. Plu.Luc.31, Ael.Tact. 29.8, Arr.Tact.25.10 ;Ἀράβιοι ἔσχατοι ἐπετετάχατο Hdt.7.87
.b Gramm., place after, in [voice] Pass.,αὐτὸς πάσῃ ἀντωνυμίᾳ -τάσσεται A.D.Pron.34.10
, cf. Synt.138.23.3 set in command over,τινί Arr.An.1.24.1
:—[voice] Pass., οἱ ἐπιτεταγμένοι set as guards over the wagons, Th.5.72 ;ταῖς βασιλικαῖς ἐπιστολαῖς -ταχθείς Philostr.VS2.24.1
, cf. Jul.Or.2.63d.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐπιτάσσω
См. также в других словарях:
προσβάλλω — ΝΜΑ, προσβάνω και προσβέλνω Ν, επικ. τ. προτιβάλλω Α [βάλλω] κάνω επίθεση, επιτίθεμαι, εφορμώ («τὴν μὲν ἄλλην στρατιὴν κελεύειν πέριξ προσβάλλειν τὸ τεῑχος» Ηρόδ.) νεοελλ. 1. βλάπτω, κάνω κακό («ο ιὸς προσβάλλει κυρίως το νευρικό σύστημα») 2.… … Dictionary of Greek
SATIO — I. SATIO Macedoniae oppidum circa Lychnidem paludem. Polyb. l. 5. II. SATIO circa Vergiliarum occasum fiebat, in Graecia fere omni et Asia, Plinio l. 18. c. 7. Aestiva, quae aestate ante Vergiliarum exortum seruntur, ut milium, panicum, sesama,… … Hofmann J. Lexicon universale
Ариант — (Аριάνταν) скифский царь, который упоминался Геродотом почти 25 веков назад в таком контексте: «В этой местности (у верховий Гипаниса Буга) стоит медный сосуд величиной, пожалуй, в шесть раз больше сосуда для смешения вина, который… … Википедия
υποκαίω — ὑποκαίω ΝΜΑ, και αττ. τ. ὑποκάω Α νεοελλ. μτφ. συντελώ κρυφά στην έξαψη πάθους, υποδαυλίζω, συνδαυλίζω μσν. αρχ. βάζω φωτιά κάτω από κάτι προκειμένου να τό ψήσω ή να τό θερμάνω (α. «ἕψουσι ὑποκαίοντες τὰ ὀστέα τῶν ἱρηίων», Ηρόδ. β. «ὑποκαίειν τὴν … Dictionary of Greek